Nouvelle Páty

Kis időre visszavonultam Namíbiába, de mire visszajöttem, teljes lett a káosz. Veszélyben a 35 milliárd HUF, amit államtól kapnék, pedig mindenkit lefizettem, megfenyegettem. Mi folyik ebben az országban? Már itt sincs nyugalmam. Kérem, itt komoly pénzekről van szó. Esik a hó - még a golfpálya sem látszik ki a hótakaró alól.

Kezdenek a nyakamra járni. Már a pornófilmről is tudnak.

Megőrültek Ópátyon. Vasárnap teljes zsongás volt. Nem veszik észre, hogy úgyis mi döntünk?

Vásárlással ütöttem el az időt. Beugrottam Vuittonhoz, aztán a Starbucksban ejtőztem és figyeltem a csajokat. Már a vásárlás is fáraszt. Kurva nagy ez a bevásárlóközpont.

Vásároltam egy high tech pénzmosógépet; iszonyú stílusos.

Most ugrott be McQuincy, aki a golfpálya mellett vásárolt földeket, és francia mintára szeretne gazdaságot létrehozni; alapvetően bortermeléssel foglalkozna. Mesélte, hogy éjjel betörtek az ópátyi óvodába. Gondolom, hamarosan lesz térfigyelő kamerarendszer, ha már így bebizonyosodott, hogy szükséges...

Nem fogjátok elhinni, de az alábbi cikkben szereplő órát ma délelőtt megláttam a vörös ribancon, amikor a rózsaszín Hummerbe szállt be. Volt egy tippem, hogy hamarosan felbukkan környezetemben az óra.

http://burzsuj.blog.hu/2010/01/26/a_vilag_legocsmanyabb_rolexe_egy_belvarosi_garzon_araert

Annika órája azért jobban tetszik.

Úgy hallom, Ópátyon is van, aki kettős életet él. Fejlődőképes település. Ha megváltoznak a fényviszonyok, minden más. A kis szőke is máshogy fest, nem is szólva arról a vörös ribancról, akivel még ősz végén ismerkedtem meg a spa-ban. Valami elképesztő három részes Versace fürdőruhában billegett az öreg Manolo szandálkreálmányával. Jelzem, tavalyi modell volt, ez kicsit elszomorított. No, de ne szaladjunk a dolgok elébe.

Van, aki éjszaka betör, van aki mást csinál. Én mást.

Az ópátyiak (és a magyarok úgy általában) úgy gondolják, hogy demokráciában élnek. No, hál' Istennek, ez távolról sincs így.

Ezek az ópátyiak egyre zavaróbbak, komolyan mondom. Egyik éjjel például a biztonsági rendszer karbantartását kiszimatolva ketten valahogy bejutottak, és GUMICSIZMÁBAN (!!!) végigmentek a golfpályán. Szerencsére nem jutottak túl messze...

Ráadásul azt gondolják, hogy azt mondanak és gondolnak, amit csak akarnak. Szerencsére megvannak az eszközeink, embereink, hogy - amúgy rendkívül primitív - véleményüket elhallgattassuk. Most is állandóan röplapoznak, aláírásokat gyűjtenek... Nincs más dolguk? Már majdnem írtam, hogy miért nem golfoznak, de ami sok, az sok... Az embert már élni sem hagyják.

Megvettük a magyar médiát, ezt kijelenthetem. Egyet nem értek azonban: ezt miért nem fogják fel ezek a suttyók? Ami megvehető, az megvehető.

Rusnya az idő, de talán lassan megnyílik a három szintes korcsolyapálya néhány jó bárral és étteremmel. Otthon voltam egy ilyen helyen, jó móka volt. Jut eszembe, korcsolyát kellene szerezni, bár biztos lehet bérelni, na mindjárt utánanézek. Lehet, hogy elhívom azt a dögös kis szőkét a 19. emeletről, aki mindig Vivienne Westwood csiricsáré alkotmányaiban jár. Múltkor az üvegliftben szinte rámtapadt, bár ezt a tériszonyával magyarázta.

Jót mulattam az imént, amikor azt hallottam, hogy Ópátyon azzal tömték az emberek fejét, hogy kölkeiket ide járathatják majd iskolába. Szerencsére ez fel sem merülhet. Egyrészt olyan magas a tandíj, hogy azt nem tudják megfizetni, másrészt az az íratlan policy, hogy ópátyi gyerek ide be nem teheti a lábát. Magániskolába nem kötelező mindenkit felvenni. Elvégre az itt élők nem azért viszik ide iskolába gyerekeiket, hogy ópátyiakkal egy levegőt szívjanak.

Amerikában már meg tudtuk valósítani, hogy a gazdagok teljesen szeparáltan éljenek. Itt is beléptető rendszer, 24 órás porta és biztonsági szolgálat, kamerarendszer stb. védi nyugalmunkat. Nem kell, hogy mások zavarjanak bennünket.

Kíváncsi voltam, mennyibe kerül az éves díj. Green fee nem létezik, hiszen ez egy exkluzív klub. Az éves díj 15,5 ezer euro, ami több mint 22 ezer dollár. Nekem mondjuk nem kell fizetnem, mert olyan ingatlancsomagot vettem, amely magában foglalja az örökös tagságot.

Ez a díj, ahogy nézem, kellő szűrőt jelent az ópátyiakat tekintve.

Teljesen magam alatt vagyok. Minden évben december 9-én megünneplem John Milton születésének évfordulóját, és ebben az évben elfelejtettem. Hogy történhetett? Főművét, az Elveszett Paradicsomot most is újraolvastam - egyre jobban élvezem a Sátán karakterének kidolgozását.

Esik a hó, így a mai napot itthon töltöm Bang & Olufsen BeoVision 10 LED tv-m társaságában. Este megnézem Oprah show-ját. Egyébként nemrég járt itt: egy LA-ből ideköltöző barátját látogatta meg.

Nem értem a magyarokat, de különösen nem az ópátyiakat. Már egy ideje figyelem a történéseket, és meg kell állapítanom, hogy a helyiek rendkívül buták és provinciálisak.

Végre megjelent egy ténylegesen fejlett város, azaz Nouvelle Páty, amely megközelíti az amerikai standardokat, ÉS NEM TETSZIK NEKIK!!! Megáll az ész. Pedig ez a jövő.

Nézzük először is Budapestet: ha jól hallottam még az otthoni ingatlanszakértő barátomtól (de a helyi ingatlanfejlesztő ismerősömet is majd megkérdezem), az egyik külső kerületben engedélyezték több éves herce-hurca után a felhőkarcolók építését. Végre a fejlődés útjára léptek - bár a lépés méretének felbecsüléséhez nekem nagyító szükséges. És milyen a belváros? Több száz éves, romos, cirkalmas, bűnronda épületek. Mindenki tudja a világon, hogy a modern amerikai építészet a csúcs, amelyet nem lehet túlhaladni. Ezek meg? Ragaszkodnak a régi lekoszlott épületeikhez.

Na, és akkor kanyarodjunk vissza Nouvelle Pátyhoz: az ópátyiak atavisztikus módon közelítenek mindenhez, és ragaszkodnának ahhoz, hogy a körülöttük levő területet ne építsék be (miért??? néhány elhanyagolt szántóföld volt itt! és mit kaptak helyette? nézzék csak meg, mennyire más itt minden, mint a környező településeken), az épületek magassága ne haladja meg a néhány métert (nálunk otthon 30 méternél kezdődik egy épület).  Ráadásul az országban elsőként valósult meg, hogy az igazi prémium márkák a főváros elit bevásárló utcáján kívül is exkluzív üzletet nyithassanak! Karnyújtásnyira van például a Louis Vuitton (sokat utazunk, táskára mindig szükség van), Manolo Blahnik, Armani, D&G, Prada (hogy csak néhányat említsek) . Lehet ennél jobb?

Ráadásul bármikor leugorhatok golfozni, lovagolni, szaunázni vagy a gymbe. Szerencsére ezek a szolgáltatások az ópátyiak részére általában nem elérhetők. Hahaha.

A helyi Oxygen Barban Annika Sorenstammal futottam össze. Kék-fehér Callaway Savory cipője és égszínkék Cutter & Buck felsője jól kiemeli bőrének és szemének színét. Valószínűleg az első Nouvelle Páty-i Openre érkezett.

No, de annyi dolgom volt mostanában, hogy nem is írtam arról, hogy hol is vagyok és miért. Manhattanben már kissé izzott körülöttem a levegő - akik ismernek, tudják, miért. Úgy döntöttem, hogy egy időre átteszem Európába a székhelyem. Ingatlanügynököm ajánlotta Nouvelle Páty-ot, amelyről már hallottam párszor. A helyet otthon európai 'Little Manhattanként' is emlegetik - méltán. Az épített környezetet Jean Nouvel alakította ki, akit NY-ban is már jól ismertünk. Egyszer láttam is az Y Clubban, de akkor még nem gondoltam, hogy egy általa tervezett felhőkarcolóban fogok élni. A környezetet tekintve túl nagy különbség nincsen Manhattan és NP között - ez volt számomra az egyik vonzerő. Ennek persze az ópátyiak nem nagyon örülnek, mint hallottam, de szerencsére túl sok vizet nem zavarnak.

Paul Owen lép be egygombos kasmírsportzakóban, amihez tropikálnadrágot visel és legombolt gallérú Ronaldus Shamask inget, rám azonban a nyakkendője - széles kék-fekete-vörös és sárga csíkos merész darab, amit szemlátomást Andrew Fezza tervezett, és a Zanzarra cég készített - van a legnagyobb hatással. Carruthers is izgalomba jön tőle, odahajol hozzám, és ha jól értem szavait, azt kérdezi, hogy: - Mondd, szerinted van hozzáillő nadrágtartója is? - Nem kap választ, s így visszahúzódik, kinyitja az asztal közepén heverő számos Sports Illustrated egyikét, és magában dudorászva elmerül egy cikkben, amely az olimpiai toronyugrókról szól.

Kéne menni golfozni! Egész éjjel ki van világítva a pálya. Úgysem tudnék aludni.

Farewell happy fields,
Where joy forever dwells: hail, horrors!

éjszaka Miltont olvastam.